2010. április 8., csütörtök

Ibolya lekvár 1.0

Mit is tehet az ember, ha lát egy remek ötletet, ichletet merít egy másik bolggertől....

http://franciaulenni.blogspot.com/2010_03_01_archive.html#4498413599197648859

Pláne akkor, ha van egy óriás kertje, tele hozzávalóval, amely nem szennyezett a káros, levegőben terjengő gázokkal....
Jájá, amint látható, az a sok-sok lila folt mind egy ibolya liget.
Nekiláttam hát a gyűjtésnek.
A Cserpes joghurt doboza volt a mérce. Két darabot tömtem tele az ibolya fejekkel. Közbe-közbe nyersen bekaptam pár szemet, csak úgy kóstolásból. hát őszinte leszek nem mindegyiknek volt markáns, jellegzetes íze. Azok voltak zamatosabbak, illatosabbak, amelyek közelebb voltak a tuja sorhoz. Asszem azokat több fény is éri....
A két bödöm összesen 50 gramm ibolyát rejtett. (27-23) Még egyszer átnéztem őket, nehogy szár kerüljön bele, vagy fűszál. Megmostuk.
A képet leginkább Muttim takarja ki, aki végig szkeptikusan állt mellettem. Ő lehetne a magyar Brie a szüli-feliből, mivel anyukám az egyik legkonzervetívabb háziasszony volt. Kb. 3-4 éve hívtam fel arra a figyelmét, h minden hozzávalóból van finomított is. Barna rizs, cukor, liszt, stb. Azóta is kísérletezik, hál' égnek.
De erről az ibolya lekvérról nem tudtam meggyőzni. Ő a barck, szilva, eper hármasról tudott EDDIG csak.
Már ott hüledezett, h április 1-én hol fogok én dzsemfixet találni. (Sopron összes boltjában körberöhögtem, majd az alsó szomszédasszonyomtól kértem egyet. 2010 ferb. 24-én lejárt. Puff. Egy próbát megér....)

Na, de hozzáláttunk! Az 50 gramm virágfejet 500 ml vízzel  és 50 gramm barna cukorral feldobtam főni. Forrásig hagytam. őket ismerkedni.
Forráspontnál még hagytam 5 percig a tűzön, majd lekapcsoltam.
Amíg hűlt, kevergettem és figyeltem....
Ha már nem tűzforró, akkor jön a merülő mixer és az ebészet összepépesítettem. (innentől nincs több kép, th csak pontokba szedem a teendőket.)

  • Összeturmixolom az egészet, majd 5 ek. dzsemfixet elkeverek benne
  • Még pár percre visszarakom a lapra, kb 5 percre hagyom tovább az újabb ismerkedést
  • A gőz fölött a kis befőttes üvegeket sterilizálom
  • Kis szűrőt helyezek az üvegek tetejére és belekanalazom a cuccot. (most már tubom, ha túl sötét citromot kell csöpögtetni bele)
  • Celofán lapokat teszek az üvegre, majd szorosan lezárom és fejtetőre állítom őket. (Nekem 3 db kis tormás üveg lett tele)
  • 10-15 percik hagyom őket fejenállni, majd dunsztban hagytam két napig kihűlni. (amikor megfordítottam, akkor még levesesen híg volt és enyhén sötét"zöldes")
Húsvét vasárnap reggelire nyitottam ki, édes kalácsra kentem. Mennyei volt. :-)
Az íze remek lett, a küllemen még dolgoznom kell. Ma már tudom, h citromlé is kell bele és a szürő a legsűrűbb legyen. 
Node, semmi gond! Ez is el fog fogyni, itthon. Ezzel inkább még nem dicsekszem a barátoknak, mert biztos, h nem veszik be, h ez a méregzöld cucc ibolya lekvár. 
A kert még mindig roskadásig tele ibolyával, tehát most hétvégén ismét szüret lesz. 
Folyt. köv a 2.0-ban :-)

Hozzávalók:
50 gramm ibolyafej
50 gramm cukor (barna)
500 ml víz
5 evőkanál dzsemfix


2 megjegyzés:

  1. Szia,

    Halkan szólok, hogy nem ártana a bejegyzést előbb szövegszerkesztőben megírni, aztán átolvasni, különös tekintettel azokra a részekre, amit a program pirossal aláhúz...sok a "melléütött" betű a szövegben...
    Az ibolya lekvár jó ötlet, a barna cukor helyett javaslom inkább a nádcukrot (abban is van barna - az a finomítatlan), mert amit barna cukor néven veszel, könnyen lehet, hogy melasszal színezett répacukor, ami ugyanúgy nem egészséges, mint a fehér testvére:-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a figyelmeztetést, sajna angol nyelven van az ellenőrzés, én pedig magyarul írok, ezért mindent alapból pirosban látok :-S
    Ezentúl még párszor elolvasom a bejegyzést ÉS megfogadom a tanácsod :-)

    VálaszTörlés